A játék történelme

A játék végigkíséri kultúránkat és életünket. Egész kisgyermekkorunktól fogva játszunk, és e tevékenység sok esetben öregkorunkig kísér bennünket. De természetesen mást ért játék alatt egy gyerek, és mást egy felnőtt, sőt, az ember játékról alkotott képe a kultúrközegtől és az életkörülményektől is függ.

Az ókori hellén világ embere már komoly fizikai és szellemi készségeket fejlesztő játékokat adott gyermekeinek, melyekre nagyfokú kidolgozottság volt jellemző. A fizikai játékok általában harci környezetet imitáltak (pl. kardok, pajzsok), míg a szellemi készségfejlesztő játékok némelyike műalkotás számba is mehet. Felnőtt játékok is maradtak ránk a görög világból; elég csak az Olimpiát említeni.A rómaiak hasonló játékkultúrával rendelkeztek. Lényegi fejlődésnek nevezhető azonban, hogy filozófusaik és tudósaik már komolyan foglalkoztak a játék és a tanulás közötti kapcsolattal. Az ókorban a felnőttek játékai általában a szerencsejátékok voltak (hiszen amiket gyermekként játszottak, felnőttként már komolyan űztek). A legrégebbi szerencsejáték-leletet a mai Irak területén, a hajdani Babilónia területén találták. Ezek hasáb vagy korong alakú, eldobandó tárgyak voltak, az oldalukon különböző jelekkel. A mai dobókockákhoz lehetne őket hasonlítani.

A középkor nagy visszalépést jelentett játékkultúra tekintetében, mivel a görögök és a rómaiak által alkotott játékokat és hagyományokat szinte teljesen elfelejtették, sőt, mivel az ördög szórakozásának mondták ki az örömteli játékot, ezért tiltották azt. Ez a tiltás a reneszánsz beköszöntéig tartott, onnantól kezdve azonban folyamatosan kezdték újrafelfedezni az ókori játékokat, és az azokról írt értekezéseket. Az iskolákban is bevezették a játékot, mint a tanulás egyik módszerét.A 20. század elején még nem nagyon voltak sorozatgyártású játékok. A játékok egy részét a gyerekek vagy szüleik maguk készítették el otthon. A 20. század, ahogy sokminden másban is, a játékpiacon és -kultúrában is változást hozott. A piaci igényt felismerve egyre inkább tudatosan kezdtek el játékokat fejleszteni a tervezők, ráadásul a játékfejlesztést a forradalmi technológiai újítások is segítették. Nagy változást jelentett először is az olcsón gyártható műanyagok megjelenése, és az elektronika fejlődése (mindenféle zenélő, prümtyögő, villogó játékok), valamint ennek kiegészülése az informatikával. A számítógépes játékok ma már egy teljes virtuális világot tárnak a felhasználók elé.

Játékpszichológia

A gyerekekre jellemző játékos tevékenységeket, játékokat alapvetően öt csoportba sorolhatjuk.

Gyakorló, vagy funkciójáték
Típusai:

• kutató manipuláció (egészen kicsi korban pl. a fogás is ilyen)
• tárgyi cselekvések (szerszámok másainak használata)

Szerepjáték
Egyfajta speciális gyakorló játék, nagyjából kétéves kortól jellemző. A gyermek már nem a tárgyat elemzi, hanem inkább a hozzá kapcsolódó emberi viselkedést - a felnőtteket utánozza.
Dramatikus játék
Egyfajta bonyolultabb szerepjáték, ahol már nem csak leutánozza a felnőtteket, de egy történetet is kerít köré, így a gyermek még jobban bele tudja magát élni a szituációba. Társas jellegű elfoglaltság is lehet (pl. amikor botokkal „katonásat” játszanak a kisgyerekek a parkban).
Alkotó játék
Több munkaelemet hordoz magában. 3-4 éves korban építőkockák változtatás nélküli felhasználása, adott formákból való építkezés. 5-6 éves korban saját tárgyak megalkotása (pl. gyurmázás)
Szabályjáték
Előre meghatározott szabályok szerint történő játék. A szabályok sokszor hagyományszerűek (pl. Adj király katonát!)

Készségek
Csecsemő korban kezd el kialakulni a látás, a tapintás, később pedig egyre több készség fejlődik együtt a gyermekkel. De ezek a készségek, képességek, nem állnak meg, mint a fizikai fejlődés, akár életünk végéig is fejlődhetünk - de a fejlődés lelassul, egyre nehézkesebb. Ugyanakkor fejlettebb agyműködést igénylő készségeket csak később tudunk elkezdeni tanulni. Bár a szociális készségeket hoztuk fel példának, más képességek fejlődése is lelassul az iskolában.

A játékok visszaszorulásával (néhány szülő, tévesen, otthon sem engedi játszani a gyermeket, hiszen ő már iskolás, tanuljon inkább) a precepciós, vizuomotoros, és finommotoros készégek fejlődése is lelassul. Jól látható, hogy a legtöbb készség 6-7 éves korban (nagycsoport és első osztály) éri el maximumát, innentől csak ritkán emelkedik, a összességében inkább stagnálnak.

Egy másik jó példa a gyermekek fogékonyságára a beszédkészség és a nyelvi érzék. Az emberek kisiskolás korukig képesek készségszinten elsajátítani egy nyelvet (amit később anyanyelv-szerűen, nehezen felejtenek el). Ezután már csak tanulással lehet nyelvet tanulni, az egyszerű beszéltetés és kommunikáció nem fogja hatékonyan növelni a nyelvtudást, csak gyakorlásra lesz jó.

Összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a készségek kialakulásának játékok általi segítésére nagy figyelmet kell szentelni óvodás korban, hiszen később ezek a készségek később csak egy jóval bonyolultabb folyamat, a tanulás segítségével fejleszthetők.